2009. november 20., péntek
Hazaértem. A Moulin Rouge még mindig állat, ezért leszarom, hogy 400-ért ittam kólát. De azon kívül mondjuk semmi mást. Az "iszik vagy vezet"-kérdéskörben ezúttal is a vezet-opció nyert - na és? Vittem a kamerát, alap dolog - lett is rajta annyi csajos kép, mint a rohadás. Adtam mélcímeket, kaptam telószámokat, szóval lesz még néhány lefutandó köröm egyeseknél, ami egyáltalán nem baj. És a buli végeztével egy fájós lábú lányismerősöm is hazaszállítottam. Összességében nem éreztem rosszul magam, de ez már nagyon a vége valaminek részemről. Hiába szeretek denszelni, ismeretleneknek adni egy ötöst meg csajokkal összemosolyogni, de nekem már nincs helyem ebben a szubkultúrában. Lehetne még - de inkább kimaradnék belőle.
Teló kikapcs, fog megmos, ágy bedől. Ennyivót!
2009. november 19., csütörtök
Na. Ismét szétlőttem Érdet, aztán visszakaptam a cuccaimat és végül vettem ilyeneket, óccsóé'.
Részletek holnap, esetleg. Most pedig IBS Gólyabál 2009. Feltéve, hogy odaérek.
Na, hát van élet a Slágeren és a Danubiuson túl is, úgy néz ki. Nem mintha annyira érdekelne egyébként a dolog ennél jobban... A véleményem meg ismeritek. Mindenkit lenyugtatandó, most idetolok valamit, ami tényleg felér egy seggbe felszúrt injekcióval. Ismét rádöbbentem, mégis miféle agyament, beteg, de pont ezért zseniális zene ez, coriella elvtársnő pedig ezúttal se végzett félmunkát a videóval - ajánlom tőle a többit is. (Több éve fent van ez is, nem axondom.)
Most írok egyébként blogot, mert napközben már nem fogok ráérni - legfeljebb este, pár mondatra, mielőtt indulok gólyabálba.
Hogy mi volt ma még? Két csomag, és mindkettő érdekes kliensekhez vezetett. De előtte még jól megkorlátoztak a személyi szabadságomban. Spanyolról kijövet egyszer csak azt látom, hogy Genyó előtt áll egy szürke Volkswagen Bora, keresztben. (Rendszám: IOM-483, fotó: van.) Na mondom, anyád, ez se fog innét magától elgurulni. Megyek vissza a portára, kérem a II. kerületi kaps számát. Nem tudják. Akkor majd tudja a tudakozó. Kiírom. Megint lemegyek a kocsihoz. Csinálok képeket - erre jön egy csaj. Amíg a portán voltam, már akkor is láttam magam mögött jópofizni. De az a vicc, hogy még csak nem is valami hülyepicsa. Az a fajta tipikus budai, ultraortodox fideszes luvnya, akitől ha megkérdeznék, hogy miért ilyen foskazalt hajt, azt válaszolná, hogy mert ez illik a státuszához. Mondom magamban, jóóó... Akkor kezdjük.
- Rossz helyen állok...?!?!
- És ezt mégis hogy gondoltad?
- Bocsi...
- Nézzél csak oda! Látod? Az ott a kocsim. Tudod, mit szerettem volna vele csinálni? Na, megvan? Kiállni, igen! Fél órája itt várok, basszameg!
- Hát de bocsi, én nem tudtam... Azt számoltam, hogy ilyenkor úgyse ér véget óra, nem jön ki senki...
- De ér. Az én spanyolom, ötkor. És én pedig szerettem volna gyorsan elhúzni. Ember! Vevőm van hatkor Érden, miattad nem fogok odaérni!
- Bocsi, csak pár percig voltam bent...
- Aha, persze. Nézzél már el arra felfele! Ott van végig a Tárogató utca, ilyenkor még hely is van szarásig! Hát ne mondjad már, hogy nem tudsz pár száz méterrel feljebb állni és két percet, három percet gyalogolni! Olyan nagy megterhelés lenne? Nem! De ehelyett mit csinálsz? Beállsz elém, mert ennyit tudsz!
- Bocsiiiiii...
- Szerencséd, hogy most értél ide, mert már majdnem hívtam a rendőrt! A következő ilyennél meg egyszerűen csak lerúgom a tükröd!
- Tessék, rúgjad! - de végül gyorsabb volt és elinalt. A jó mozdonyképű kurva anyád, az...Végül meglepő módon már 6 előtt odaértem Érdre. Egy bárpult mögé érkezett meg a szállítmány, jatt gyanánt pedig meg lettem hívva egy kólára. Aztán mentem a Kosztolányi Dezső térre és némi telefonálás után begördült Csabika a busszal. 2 éve nem láttuk egymást, de egyből vágta, hogy a cuccaim miatt jöttem kérdezősködni, amik azóta nála vannak - egy rakás prospektus, buszokkal kapcsolatos kiadványok, meg ez, meg az. Félre ne értsetek, rendes gyerek: meg is beszéltük, hogy holnap találkozunk a külső végállomáson, ha jövök vissza Érdről (mert holnap is megyek arra, csak most fotózni) és odaadja. Zsír.
Az utolsó címem pedig a Váci utcában volt. Gilmore Girls, jobbos kivitelben: MILF anyu és serdülő lánya, tegeződés, nagy mosolygás, nulla jatt, Jobbik-reklám a falon, csizmák hosszú sora az ajtó mellett. Ide még visszajönnék. :-)))) De hála a jó Égnek, gyorsabb voltam a parkolóőrnél, pedig a Nagyvásárcsarnok mellett este 7-kor jegy nélkül parkolni nem egy életbiztosítás. Gondolom én, azzal a nagy vidéki fejemmel.
És ahogy terveztem, eljutottam a fóti Corába is. Amúgy tök máshova is mehettem volna, csak van bennem egy megszokás, hogy ha a fényképezőgéphez veszek valamit, akkor ide jövök. Ilyenre mondjuk nem gyakran kerül sor: az eddig használt 4 akku pontosan 14 hónapig bírta, legalábbis ezen poszt szerint. Meg hát ott az elemgyűjtő is. Ez a készlet is a Corában kezdte a pályafutását, és ide is tért vissza. Elég zőőőőd meg környezettudatos vagyok? :-)
Na, ennyi. Most pedig dobok egy barnát, mert már dudál a medve a kanyarban. Aztán alvás.
2009. november 18., szerda
3 éve nem hallgattam rádiót. De most bekapcsoltam. Élőben hallgatom a két frekvencia utolsó perceit. Médiatörténeti pillanatok, vagy mi a picsa.
És itt a vége. Véget ért ez az évtized.
Boldog névnapot a Jenőknek, különösen a család Jenőjének. :-)
Egyébként nincs az épületben egy hely, ahova el lehetne húzódni és megenni a házikoszt. Jobb híján beültem a színház előtti hallba, a könyvesbolt mellé. Amíg rágcsáltam a szendót, elcsodálkoztam azon, mennyi olyan tankönyv kapható, amire rá van írva, hogy az Egyesült Államokban nem árusítható - gondolom, a helyi verziók miatt. Vagy a jogdíjak? Fasztuggya. Hülye egy világ ez. De ha sok pénzem lenne, megvenném az egész könyvesboltot. Na nem, nem azért, mintha annyira szeretnék angolul olvasni. A könyvespolcon viszont jól mutatnának. :-) Tényleg, bazmeg, némelyik tankönyv olyan, hogy ránézel és egyáltalán nem érzed nyűgnek a tanulást... Mondjuk épp egy ilyet se használunk. Sőt, ebben a félévben még egy könyvet se vettem, ami az elmúlt éveket nézve több, mint furcsa. De én csak örülök, hogy nem kell még ezekre is költeni.
Viszont vettem jegyet a gólyabálra. Nem volt a fejemben, hogy kéne, de ha már nyitva volt a HÖK-iroda, letudtam elővételben. Érdekes módon mindkét csajt ismertem, aki bent ült: velük együtt vagyok a marketing-csoportmunkában. Ám egyikük se tagja a HÖK-nek, sőt, mondták is, hogy nem nagyon ismernek a mostani tagok közül senkit. Hát igen: az a generáció, akiket még az első évekből ismerhettem innét, azóta már rég nincs a suliban. Ami mondjuk nem egy tragédia, csak furcsa, hogy az újakról mennyire nem hallani.
És közben én is öregszem. Amikor elkezdtem a sulit, akkoriban is úgy terveztem, hogy 2010-re végzek - csak akkor még úgy, hogy 2007/08-ban letudom a szakmai gyakorlatot, az utolsó tanévben meg a master-képzést. Látjuk, mi lett belőle: elcsúsztam egy évet és most már inkább csak menekülnék a szimpla diplomával, mint hogy még egy plusz évig tágítsák a tudatom, még egy diplomáért. Mondjuk nekem már ez az egy se lenne létszükséglet... De ha már ennyi pénzt beleöltünk, akkor muszáj megcsinálni. Aztán ki tudja, mire lesz még az jó, ha történetesen mégsem adócsaló kényszervállalkozónak szán az élet. Elvégre az IBS-diploma mégiscsak egyfajta istenkártya bizonyos helyekre.
Edit kérdezte tőlem, hogy ki az a Robert Mugabe, mert őt ajánlották, hogy róla írjon a World Business History-házidogájában. Én meg tudtam. És ezen meglepődött, hogy ilyeneket meg honnét. Mások meg azon lepődnek meg, ha előveszem a szuperdizájnolt Vodafone-os noteszom (köszönet érte a neve elhallgatását kérő kollégának 2,5 év után is :-)) és megnézik a papírt, amire az van felírva, hogy miből mikorra kell beadni a beadandót, meg a dogák. És ha még mögötte a kézzel lekörmölt rendszámos listáimat is látják (hogy melyik buszt kell még fotózni egy-egy helyről, bár nem esik le nekik, hogy mi is ez, csak a külalak feltűnő), végképp ledöbbennek. Hogy én ilyen alapos vagyok, meg úgy írok apróbetűvel, mintha nyomtatva lenne. Na, ha tudnák az igazságot az állítólagos alaposságomról... De viccnek jó.
Ha végeztem mára, becélzom a fóti Corát és veszek a fényképezőbe akkumulátort, mert a halálán van a jelenlegi széria. (Egyébként vagy 2 hete nem fotóztam semmit, de nem emiatt, hanem mert ki se látszom a sulis és áruszállítós dolgaimból.) Holnap pedig szerintem elmegyek fotózni is, meg veszek végre valami cipőt, mert lesz időm, ugyanis mégse holnap írunk Business Management-ből. És ezt is csak most tudtam meg. Király! Kivételesen jól zajlik itt az élet. :-)
2009. november 17., kedd
Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe az az önszívatós feladvány, hogy mondjak olyan falut Komárom-Esztergom megyéből, ami G-vel kezdődik. Töröm a fejem, de nem jut eszembe semmi... Vajon van ilyen? A Gerecse az hegység, a Gete meg egy domb... Gyermely, esetleg, de az mégiscsak gyé... Na jó, akkor puskázok. LOL! Nincs egy darab se. Jól megszívattam magam. De ha már teljesen felesleges szellemi feladványok, akkor még mindig inkább ez, mint a gagyi Honfoglaló. És egyeseknek az egy életforma, hogy azon lógnak. Jézusom.
Most pedig nyereményjátékot hirdetek! Jelentkezzen mindenki, aki elhitte, hogy én kommentálok rendszeresen Alkaa néven Sodi blogján. A szerencsés nyertesek sortűzben részesülnek, melyre a garázsunk mögött kerül sor. Nyereményetekhez gratulálok és ne feledkezzetek el jelentkezni, nehogy lemaradjatok erről az életreszóló élményről!
Nem leszek valami népszerű a következő napokban, ha bejelentem, hogy körülbelül lófaszt nem tudtam előregyártani a marketinges csoportmunkánkra. A mai napon is örültem, hogy csak három dolgot kellett csinálnom: aludni, csomagot szállítani és nézni ki a fejemből (az utóbbit most is aktívan űzöm). Egyébként meg ha nem hív az egyik csajismerősöm délután 2 előtt 10 perccel, hogy hol a pendrájvja (nekem adta kölcsön tegnap), akkor szerintem alszom tovább estig. De nem volt mese, menni kellett. És akkor már kivittem hat címet is. A legutolsó vicces volt, Isaszegen... A kedves vevő nem volt otthon, de szólt, hogy majd átveszi a húga. Instant get!!!! Adni akart a címletek között egy papírkétszázast. Kérdezem tőle, ugye tudod, hogy hétfő óta ilyen már nincs? És azok a bociszemek... Elengedtem neki az árból. Hmmm. Vállaljam fel büszkén, hogy néha a faszom vezérel az agyam helyett? Oké, legyen. De nincs ezzel semmi baj. :-)
2009. november 16., hétfő
Na, elkészült az a szar. De még a leadás előtti utolsó pillanatokban is írtam - igaz, akkor már csak a kézzel kitöltős részét.
4 óra alvás után reggel keltem (lásd előző bejegyzés), és másfél óra alatt megcsináltam majdnem befejezettre. Ezután bementem fősulira, végigültem az ezúttal meglehetősen unalmas Communication Theory-t, majd a lobbyban találkoztam a csajokkal, akikkel megvitattuk, mennyire kivan mindannyiunknak az összes fasza az IBS-sel és kértem kölcsön pendrájvot, hogy tudjak majd nyomtatni. Bezúdultam a könyvtár pincéjébe, beültem az egyik géphez és próbáltam a csütörtökön bemutatott adatbázisokból cikkeket keresni a referencialistába. De alig találtam megfelelőt. Gyászos helyzet: egy árva könyv sincs a szakdoga-előzetes bibliográfiájában és szakfolyóiratok cikkeiből is csak 4 darab - igaz, azok olyan Harvard referencinggel, hogy még én is dobtam tőlük egy barnát. Mindenesetre a kutatási előzetesben leírtam, hogy a téma új, ezért a publikációk száma kevés, témábavágó könyv pedig lényegében nincs. Talán elhiszik.
Délután 2 után valamivel végül elkészültem vele. Ekkor már az EU-s órám is elkezdődött, de nem volt mese, takarodni kellett az Akadémiába (papír-írószer bolt, a szemközti villamosmegálló után hívja így mindenki) nyomtatni. Igen ám, csak odafele gyalogolva rájöttem, hogy a megálló túloldalára telepített OTP-automatát már vagy 2 éve leszerelték. Nabazmeg. Vettem egy 180 fokos fordulatot, felgyalogoltam a Tárogató utcába Genyóhoz, majd nyomtam a hideg motornak némi padlógázt és lerobogtam a Budagyöngyéhez. Miután nagy nehezen sikerült leparkolni, várhattam magam előtt két 50 és a halál közti, heherésző nőre, akik végigpróbálták az összes beállítást az ATM-en, hogy na, hátha majd most ad pénzt. Nem siették el a százezres pénzfelvételt, nekem azonban épp a jövőm múlt két kibaszott ezresen és a ketyegő órán. Amint meglett, újra padlógáz: végre Akadémia. Előttem épp egy nigériai faszi rendezgette a frissen kinyomtatott tanulmányi papírjait, az eladócsaj pedig feltűnően lassan fogta fel, hogy mit is kell kinyomtatni a pendrájvról. (Nemkülönben a gép se volt valami penge). Tehát az idő csak telt-múlt, de végül kezemben lett a cucc, nájlonban, összetűzve. Vissza Genyóhoz, majd a fősulihoz néhány száz méterrel feljebb. Lett is nagy röhögés, amikor 50 perc késéssel (!) beállítottam a gyakorlatra. De a nő jó arc volt és szó nélkül adta a jelenléti ívet, hogy írjam fel magam. Vannak csodák. Az óra hátralevő részében pedig a konzultációs részre vonatkozó dolgokat is beírogattam, mert ez még nem volt a múlt héten kinyomtatva.
Közeledett a délután 4, a határidő legeslegvége. És erre a hallgatói központ kulcsra zárt ajtaja előtt találtam magam. De jöttek még az utolsó pillanatokban mások is, így meg lett döngetve a szomszédos ajtó és kihajoltak a cuccokért. Fellélegeztem. Nem kicsit, nagyon. De még hátravolt egy spanyol. Lementem Genyóhoz, kinyitottam a csomagtartót és kivettem a lapót, mert most már a fényképezett vizsgalapokkal dolgozunk.
Miután végeztem, a raktár fele menet félreálltam a 29-es megállójába, mert az egyik spanyolos csaj mindig ott szokta várni a buszt. Tegyünk egy próbát. Ablak le, majd "Jössz a Kolosyra? Pont arra megyek!". 2 másodperc adásszünet, majd vigyor: "Köszi, de most nem oda megyek!" Anyád... izé, "Ja, jó, helló!". Pedig itt csapjon belém a villám, ha nem csak arról akartam volna dumálni vele, hogy hogy sikerült a Dissertation Proposal-je. Mert de. :-)
Raktár. Kaptam egy láda cuccot, lehet őket széthordani a héten. Meg egy ezrest a pénteki vakriasztásért, amikor mégse volt se meló, se főnök, de be lettem rendelve. Na, ez a fasza, nem a diákszövetkezet. Munkamorálunk pedig, akárcsak a digóké. :-)
Sürgős csomag indult az esti órákban Genyó fedélzetén Kőbányára. Már pénteken le kellett volna szállítani szülinap miatt, de a főnök egyéb elfoglaltságainak beismerése helyett inkább azt füllentette, hogy összetörtem a kocsit (akinek halálhírét keltik... ugyebár), és szerencsére az ijedelem nagyobb volt, mint a kár (yes, indeed!), így hát csak hétfőn fog érkezni, elnézést kívánunk. Végül az Újhegyi lakótelepen találtam magam, a Dombtető utcában. És egyszer csak beugrott 2006 februárja. A tízemeletes ház kaputelefonján a kínai neveket nézve eszembe jutott: vazze, akkoriban, a kampányidőszakban pont ezeket a bejáratokat matricáztam össze harmadmagammal! Azóta se értem, mi vezetett arra, hogy pont ezt a lakótelepet célozzuk be a legelső adag matricákkal, de csak ide lyukadtunk ki.
És ismét ott álltam. Bementem a kutyasétáltatásból visszatérő nő után, akitől két perccel előtte kérdeztem meg a parkban, hogy melyik a Dombtető utca. Egy 90 és a halál közötti öregember tolta maga előtt jókora halálhörgések közepette a trabantot a lifthez vezető lépcsőn, mögötte két cigány settenkedett. Inkább a lépcsőházat választottam. Ilyen házban sem jártam még: elképedtem a lakások valószínűtlenül szar elrendezésén.
Hazafele menet pedig becéloztam a Kerepesi úti mekit, mert egyrészt ott még nem jártam, másrészt 5 spontán elfogyasztott szendó után is lyukasnak éreztem a hasam a nap végére. Kaptam is menüt, jó sósat. Azonban a csaj a kelleténél jóval több szalvétát markolt fel a tálcára és miután láttam, hogy ezek nem gagyi anyagból vannak, betettem őket Genyóba - jók lesznek majd
seggetablakot törölni, vagy ilyesmi. A mellettem serénykedő takarító krapek közben fennhangon jó étvágyat kívánt, majd jelezte, hogy hagyjam csak ott a tálcát és jó éjszakát/utat kívánt. Na, ezt szeretem, nem azt, amikor a Hungária kellős közepén nekiállnak a szélvédődet leviledázni. Le is ordítottam a csövest. Current evening issues.És mielőtt még hazaértem volna, megcsodáltam egy, a 3-as úton előttem haladó, ukrán rendszámú Nissan Teana-t. Első látásra leesett az állam... a következő pillanatban pedig elöntötte a fejemet a vér. Bazmeg! Hogy van az, hogy ha nekem nagyméretű japán kocsi kéne, akkor sajnáljuk, de arra Európában nincs kereslet, míg az ukránoknál meg röhögve kapni ezt is, meg az új Galant-ot is? Mert ide egyterű kell, nagyterű, fényterű, meg persze buzikabrió, és mindez MoMóknak és BoBóknak. A nagy és szép, egyszerű és használható autók meg maradnak a világ más piacaira. Hát kapja be az összes faszom az összes járműipari marketinges, de komolyan. Na mindegy. Amúgy ha már itt tartunk, alig várom, hogy átérjen torrenten a TopGear legújabb évadának az első adása... Nem véletlenül írtam ennyit. Addig sincs jobb dolgom. :-)
Miért álmodtam, hogy a kihalt Kossuth téren alszom? Miért telefoncsörgés ébresztett? Miért keltem fel arra, hogy csillagos az égbolt, a látóterem aljában pedig az Országház oromzata és a fenyőfák teteje figyel? Miért feküdt rajtam keresztbe egy iszonyat nagy zászlórúd, rajta az 1848-as történelmi zászlóval? Miért voltam határozottan meggyőződve róla, hogy előtte életem legdurvább breakbeatjét hallottam? És egyáltalán: miért Tomcat vette fel azt a csörgő telefont a háttérben és miért szólalt meg pont ezek után az én telefonom ébresztő funkciója is a valóságban?
Az élet megválaszolatlan kérdései és alkérdései. Jó reggelt, Magyarország! 2009. november 16.-a van, 6 óra 47 perc. Az Alkaa pedig dolgozik tovább a megoldáson. Mármint a szakdolgozat-előzetesen, valódi kérdésekkel és alkérdésekkel.
2009. november 15., vasárnap
Semmi gond, haladok. Mindig a hajrában jönnek meg a legjobb gondolatok. És szerencsém is volt, mert véletlenül fent volt mesin a Jani, aki a téma közismert szakértője, így meg tudtam vele beszélni (végre valakivel először), hogy milyen kérdéseket is célszerű feltenni a kutatásom mikéntjével kapcsolatban. Különben sem attól fogok fasza szakdolgozatot írni, hogy kiolvasok egy fél könyvtárat... Érteni kell a dolgokhoz, jó gondolatmeneteket kell levezetni és megfelelő forrásokat kell felhajtani. Ennyi. Ha nem kéne olyan szinten megfelelnem az előírt és felesleges formaságoknak, mint amennyire egyébként illene a siker érdekében, akkor még azt is ki merném jelenteni, hogy kurvajó szakdogát fogok írni a témában.
Ma fogyott el az ásványvizem. A nyár végén akkora készlet lett felhalmozva belőle, hogy csodálkoztam is, bazmeg, nem sok ez egy kicsit? Na, idáig kitartott. Tegnap szóltam, hogy kell víz, ma pedig meg is jött - egyenesen az ország legelső CBA Cent áruházából, a falu túlsó végéről. :-) Apám már 10-15 éve is panaszkodott, hogy miért nincs egy rendes szupermarket Mogyoródon... Most már van. Hála az Égnek! Zengett is az örömóda, hogy jók az árak, szép a paradicsom, frissek a zöldségek, van minden, fasza az egész. Örülök, hogy ilyen is van.
Tegnap este tankolni mentem Dunakeszire, ma este meg kártyát tölteni, mert a nagy telefonálgatás közepette gyorsan lemerült az egyenlegem. A fene se érti, miért nincs Fóton OTP-féle ATM... A régit egy álmos hajnalon valaki elvontatta, erről írtam is anno. :-)))) Így hát marad a Barátság úti bankfiók. A héten egyébként kaptam egy sms-t a Vodafone-tól, hogy aki november 16-ig legalább 5000 forint értékben tölt egyenleget, annak jóváírnak 1000 forint bónuszt, ezért most kivételesen nem a háromezres egységet választottam. Erre kíváncsi leszek.
Fotózni pedig nincs időm. Pedig lassan nem ártana új akkukat venni, mert a mostani garnitúra már igencsak a végét járja. Kár, hogy lassan teljesen elfogy a diákhitelem, mielőtt még tényleg kezdtem volna valamit az összeggel, ahogy eredetileg is terveztem - de ez eddig is így volt. A kocsifényezés viszont meg lesz oldva, ha beledöglök is. Bár szerintem tényleg beledöglök. :-)